Albert Flórián 17 évesen mutatkozott be az NB I-ben, a Ferencváros – az egyetlen klub, amelyben játszott és amelyhez aktív pályafutását befejezve is hű maradt.
Összesen 537 mérkőzést játszott az FTC-ben és 383 gólt szerzett, négyszer nyert magyar bajnokságot és egyszer kupát, amellett tagja volt a VVK-t 1965-ben elhódító együttesnek.
1959. június 18-án volt először válogatott, a nemzeti együttes mezét összesen 75 alkalommal húzhatta magára.
A nemzeti csapattal az 1962-es chilei, valamint az 1966-os angliai világbajnokságon is szerepelt. Összesen háromszor volt magyar gólkirály, 1966-ban és 1967-ben választották itthon az év labdarúgójának. Tagja volt az 1960-as olimpián bronzérmet szerzett magyar válogatottnak és az 1964-es madridi Eb-n szintén harmadik helyezést elért nemzeti együttesnek.
Pályafutásának legnagyobb elismeréseként 1967-ben – eddig egyetlen magyarként – elnyerte a France Football Aranylabdáját. Az 1974-ben történt visszavonulása óta is a Fradiban dolgozott, a klub örökös bajnoka, 2001 óta az FTC tiszteletbeli elnöke.
1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje Polgári Tagozata kitüntetésben részesült, 2004-ben megkapta a Nemzet Sportolója címet. 2007-ben szülőfaluja, Hercegszántó első díszpolgára lett, 2010-ben Budapesten avatták a főváros díszpolgárává. 2007. december 21-től az ő nevét viseli a Ferencváros Üllői úti stadionja, 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki a magyar labdarúgás területén végzett példa értékű sportolói és edzői tevékenysége, életpályája elismeréseként.
Nyugodjon békében!
A magyar riporterlegenda, Szepesi György így vélekedett a Császárról:
"Rendkívül szerény volt, rokonszenves a csapattársak számára is. Tisztelettudó, jó magatartású, jó modorú, intelligens fiatalember volt a magánéletben éppúgy, mint a pályán. Nem rúgott meg ellenfelet. Amellett hihetetlen, bámulatos cselezőkészsége volt, ami kivételes adottság, olyan, amit nem lehet megmagyarázni. Baróti így könnyen és gyorsan megtalálhatta a nagy hármast, Göröcs, Albert, Tichy személyében. A külföld is fölfigyelt erre a csodálatos mozgástechnikára és gólérzékenységre. 67-ben megérdemelten ítélték neki oda az Aranylabdát."
Névjegy:
Albert Flórián, becenevén a „Császár” vagy „Flóri” (Hercegszántó, 1941. szeptember 15. – Budapest, 2011. október 31.) az egyetlen magyar aranylabdás válogatott labdarúgó.
Klubja: Ferencváros (1952-1974)
Bajnoki mérkőzés/gól: 351/256
Nemzetközi kupamérkőzései/góljai: 56/33
Válogatottság/gól: 75/31
Sikerei: VVK-győztes (1965), VVK-döntős (1968), VVK-elődöntős (1963), UEFA-kupa-elődöntős (1972), négyszeres bajnok (1963, 1964, 1967, 1968), Magyar Kupa-győztes (1972), vb-5. (1962), vb-6. (1966), Eb-3. (1964), Eb-4. (1972), olimpia bronzérmes (1960), háromszoros magyar gólkirály (1960: 27 gól; 1961: 21 gól; 1965: 27 gól), az 1960-as vb társgólkirálya (4 gól),
Világválogatott: 1968, 1973
Európav-válogatott: 1972
Aranylabdás: 1967
|